A világháborús játékokkal Dunát lehetne rekeszteni, sok stúdió, rengetegféleképpen feldolgozta már. Szinte minden műfajban tiszteletét tette történelem hűen és fikcionálisan egyaránt. Az FPS stíluson belül a Call of Duty és Battlefield sorozat korai részei, valamint majdnem a teljes Medal os Honor széria tündökölhetett, de ne felejtsük el a Wolfenstein játékokat sem. De a TPS, stratégia és szimulációs arculatok is remekül állnak a háborús címeknek, bár az utolsó két stílus szinte csak a PC játékosokat részesíti előnyben. A világháborús témát feldolgozó játékok döntő többsége a II. világháborúval foglalkozik leginkább, elenyésző a Nagy háborút adaptáló művek száma. Az előző generációra (X360, PS3) egy kezemen meg tudom számolni hány I. világháborús darab készült (Igazából négy ujjamon) és abból is az egyik Snoopy univerzumára épített. Természetesen számítógépen jobb azért a helyzet. A már említett négy játék közül az egyik jelen cikkünk tárgya a Valiant Hearts: The Great War, amely a 2014-es megjelenés után,  a PS4 és XOne tulajokat is megtisztelte 2015-ben.

A Valiant Hearts stílusra egy logikai kalandjáték, mely rajzfilmes vizuális stílusban tálalja a szívszorító történetet, mely úgy is át tudja adni a háború borzalmait, hogy megmarad „12-es karikásnak”, és nem azt kell totál plánban vizslatni, hogyan zúzza szét egy kilőtt töltény az ember koponyáját x-ray-ben (Sniper Elite III).

A történet szerint Franciaország deportálja a területén élő német állampolgárokat, így szakítva el nejétől és gyermeküktől Karlt, akit otthon, német földön be is soroznak. De apósát is behívják a Franciák szolgálni, akit a németek elkapnak és hadifogságba kerül.

A játék során négy és fél karaktert irányíthatunk, a már említett francia Emile-t, a német Karl-t, az amerikai katonát Freddie-t, akinek a felesége egy német bombatámadás áldozata lett, így belép a francia hadseregbe, és a belga nővért Annát, aki a tudós apját szeretné kiszabadítani a németek karmai közül. A feledik karakter egy kutyus, akinek különböző parancsokat adhatunk, például húzza meg a kart, másszon át keskeny helyeken, ásson vagy hozzon ide valamit. A négy hősnek eltérő képességeik vannak, egyikük ásni tud, míg más a drótkötél vágáshoz, vagy gyógyításhoz ért. A történet folyamatosan ugrál az emberkék között, akiket szinte egyből a szívünkbe zárunk, néha még együtt is vannak, egyfolytában fenntartva a sorsuk iránti érdeklődést a parádés dramaturgiának köszönhetően.

A játékmechanika sajnos nem fut döccenő mentesen, az UbiArt Framework motor ugyan parádés képet fest a képernyőre, és tette ezt korábban a Rayman Legends-nél és a Child of Light-nál is, valamint a hangulat és zenei aláfestés is csillagos ötös, és még tanít is a játék, ugyanis rengeteg háttérinfót, tényt közöl az első világháborúról, de teljesen hiányzik a kihívás és a logikai elemek is repetitívek valamint nagyon könnyűek. Hiába vannak gyűjthető tárgyak (csont, tégla, gránát, stb), melyek nélkül nem tudunk tovább haladni, ha minden szépen ki van készítve nekünk és minden egyértelmű, adja magát. Az hosszúsággal is és az újrajátszhatósággal is problémák vannak, mert ugyan vannak gyűjthető tárgyak, amiket lehet, hogy nem találunk meg elsőre, de ezek nem elég motiválóak, így 6-7 óra alatt kifullad az egész produktum. De addig is egy audiovizuálisan tökéletesen megalkotott, melankolikus és magával ragadó művel lesz dolgunk, amire mindig jóleső érzéssel fogunk visszagondolni.

Platformok: PS4, Xbox One, PS3, Xbox 360, PC, Android, iOS

Fejlesztő: Ubisoft Montpellier

Kiadó: Ubisoft