A mai felnőtt játékostársadalom legtöbbjének igencsak meghatározó élmény volt anno a Resident Evil első része. Bár egy korábban már kitaposott ösvényen haladt, melyet az Alone in the Dark-nak köszönhettünk, mégis a RE terjedt el gomba mód, köszönhetően az addig még nem látott vizuális megoldásoknak és a Playstation elburjánzásának. Na de miért is volt ekkora hype körülötte? Mi is a szerepe a Resident Evil-nek a játékos társadalomban? Miért nyomja hatalmas teher a vállait? És mindenekfelett: Hol a Resident Evil-em?!

Az akkor még nem minden sarkon és módon ránk zúduló zombi téma sem volt lerágott csont. Ma minden műfajban és az elképzelhető legtöbb vizuális módon fel vannak dolgozva, minden korosztálynak megfelelve. A nagyobbak ugyan úgy megtalálják a számításaikat (Dying Light, Dead Rising 3, How to Survive, State of Decay, Walking Dead, stb.), mint a kisebbek (Plants vs Zombies), és akkor még meg sem nyitottam a Google Store-t... A zombik nem rohantak, nem másztak falakat, csak komótosan totyogtak, de mindezt olyan tálalásban, hogy a legbátrabb iskolás alfahím is maga alá tudott csinálni félelmében. A misztikus, horror és nyomasztó hangulat valamint annak ilyen mértékű fokozása 1996-ban példátlan értékű volt a videojáték zsánerben. A játékos közösség egy új stílus megszületéséről kezdett suttogni, ő volna a túlélő horror. Itt még egyszer leszögezném, hogy ebben nem a Resident Evil volt az első, de a legmeghatározóbb, igen. Olyan ez mikor az FPS műfajt régen mindenki "DOOM stílusnak" mondta, pedig a Wolfeinstein ott is elsőzött. A RE az akkori igényeken messze túlmutatott, és nem csak technikailag, hanem dramaturgiailag is. Sokszínű karakterek beszélgettek, féltek, akcióztak és oldottak meg rejtvényeket benne, miközben szépen lassan bontakozott ki a történet és derültek ki a turpisságok a mansion körül, nem kis fordulatok közepette, de még árulót is lepleztek le. Mennyit dicsekedtem és mutogattam a játékot osztálytársaimnak, akik még gépet is vettek e cím hatására... Egyszerűen minden tökéletes volt, nem találtam/találtunk semmi kivetnivalót benne. Gyönyörű már-már fotó realisztikus hátterek előtt mászkálhattunk, szép nagy és részletesen animált karakterekkel.

A második rész, ha lehet, még nagyobbat szólt, köszönhetően annak, hogy mindent a négyzetre emeltek benne, igazi kánaán volt a videojáték készítés minden aspektusát tekintve. Több rész, és nem sorszámozott mellékszál is készült utána, mely mind jók voltak ugyan, de már vagy nem nyújtották ugyan azt mint elődeik (RE 3: Nemesis, RE: Survivor), vagy nem kaptak elég figyelmet és rivaldafényt (RE: Zero). Bár a Resident Evil: Code Veronica nagyot szólt, bejött nekem is. Aztán elérkezett 2005 és egy hatalmas törés, egy teljesen új fejezet a Resident Evil történelmében: Megjelent a negyedik rész. Itt fogtak és kidobtak mindent (tehát: mindent), ami Resident Evil és teljesen új megközelítésből írták újjá az egész sorozatot. Az akkor már nagyon divatos TPS nézetbe rakták a játékot, teljesen új motort és vezérlést kapott, amivel nem is volt gond, és eltüntették a zombikat (ezzel már inkább), helyettük mutálódott, agresszív falusiakat kaptunk valamint sokkal több akciót. ÉS önmagában ezekkel sincs gond, hiszen technológiailag és történet vezetés szempontjából a végletekig tökéletesre csiszolt alkotásról van szó, egy lazán tízpontos műről, DE (és ez nagyon nagy "de") nem Resident Evil. Egészen pontosan, nem AZ A Resident Evil. Akkor is ezt mondtam és mondom ezt most is: Nem szabadott volna az előd nevét felhasználni. Egy teljesen új játék sorozatot kellett volna indítani. Csak így meg a Resident fanok felé maradtak volna hoppon a készítők. A váltás sajnos törvényszerű volt, új rajongókat is kellett szerezni, de a klasszikus Resi hangulat elveszett. Minden, ami miatt szerettem a sorozatot. Aztán jött az ötödik rész, és olyan messzire teleportálták a szériát a kezdő résztől, mint játék folytatást talán még soha. ÉS megint nem egy rossz játékról van szó, de... de már nem akarom magam ismételni. Ha az alkotók azt mondják, hogy ez az új RE, akkor ez az, nincs mese. Ezzé lett. Nem is tudtam vele sokat játszani, pedig többször neki ültem. És jó is volt, de a cím miatt, akkor is a régi emlékek újraélését hajkurásztam. Amit nagyon csúnyán nem kaptam meg. MINDEN hiányzott, amitől a Resi, az, ami. Volt még utána jó pár rész, de megközelíteni a régi nívót, talán csak a Revelations tudta, de az is csak haloványan. Nem csak én, nagyon sokan sírtunk a régi felállásért, a régi játékmenetért, és most végre megkaptuk, az első rész felújított formájában.

Most a grafikai megjelenítés részletes részletezésétől eltekintenék. Értelem szerűen szépen fel lett újítva, bár némelyik háttérkép lehetne élesebb, de egye fene, itt van amire vártam, egy vérbeli Resident Evil! Pár perc után azonban rájövök, hogy az évek és emlékek csúnyán megszépítettek mindent, ami a játékmenetet és dramaturgiát érinti. Iszonyatosan blőd párbeszédek és szituációk követik egymást, tele értelmetlen megoldásokkal. Az irányítás egy vicc, arról nem is beszélve, hogy nem lehet belátni a terepet és sokszor (sokszor) nem is tudjuk, hogy mi, honnan támad. A mentési rendszer egy kabaré, nagyon sok bosszúságot okoz. DE! Mindezekre emlékeztem, teljesen tudatában vagyok annak, hogy ezek régen új, innovatív dolgok voltak. De azt már nem tudtam, hogy képtelen vagyok ezeket tolerálni 2015-ben. A nosztalgia elviszi a hátán és jó újra bejárni a helyszíneket, de nagyon sok hülyeségét le kell nyelni és legyinteni rá, hogy "azé' ilyen, me' öreg". Sajnos így viszont nem találtam meg a Resident-em... Ha ezzel a felújított résszel csak kegyeletből tudok játszani, az új részeket meg nem fogadom el, akkor hol a Resident Evil-em? Ezt akartam, nem? A régit... Úgy tűnik hoppon maradtam... A Capcom most odatette... Sírsz a régi Resi után? Itt van, nyeld le... A Capcom tudta, hogy már nem működőképes a klasszikus RE formula, de mégis folytatta új megközelítésben, bátran vállalva. Le a kalappal előttük. És ha már sokan támadják a filmeket is, hát maga a játék is van olyan blőd... Vagy még rosszabb...

Sajnos Resident Evil-vel, már csak az emlékeimben tudok jó ízűt játszani... Pedig aki ismer, az tudja, hogy ritkán fanyalgok...