Két korábbi írásom szeretném a blogomban is a nagyközönség elé tárni, melyekben a NES korszak két "legérdekesebb" játékát mutatom be.

FESTER'S QUEST

A Fester’s Quest az 1960-as, a The Addams Family névre hallgató, amerikai sitcom tv sorozat alapján készült, 1989-es akció játék. Most hagyom ülepedni a dolgot és várom, hogy felidézd vagy a sorozatot, vagy az 1991-es mozifilmet. Ha nem ismernéd a ’60-as Addams Family-t, akkor csak annyit mondanék róla, hogy fekete és egyben horror komédia is, valamint ahogy’ írtam, sitcom is. És mit csináltak belőle? Na, mit? Naná hogy akció játékot, amiben SEMMI mást nem fogunk csinálni, csak rengeteget lőni és rengetegszer meghalni… Már ha mazochisták vagyunk. A Fester’s Quest személyében ugyanis a Nintendo egyik legrosszabb játékával van dolgunk!

A story a következő: Jönnek az idegenek és megtámadják a földet, de Fester felveszi a kesztyűt ellenük. ENNYI! Oké, lenyelem valahogy, bár semmi köze az Addam’s Family-hez és nem is vicces, de majd a játékélmény kárpótol, gondolom. Na, majd ott szétröhögöm magam, miközben vicces feladatokat oldok meg Gomezéknek frappáns párbeszédek és szituációk közepette. De a horror komédiából, csak a horror marad meg a játékosnak és ezt most nem a játék stílusára értettem.

Vegyük sorba, hogy milyen atrocitások érik az egyszeri játékost, attól a ponttól kezdve, hogy átveszi a játék felett az irányítást, addig a pontig, hogy önkívületi állapotban, habzó szájjal és orrából spriccelő vérrel, páros lábbal ugrál a kazettán, miközben visszafelé szaval egy sátánista manifesztót! Először is nézzük a grafikát, ami még közepes is lehetne, ha nem lenne minden ilyen elnagyolt. A fák Fester bácsi álláig sem érnek, a hot dog-os stand kétszer akkora, mint egy fa, a csatornákba vezető nyílásoknál kétszer szélesebb a figura és még sorolhatnám. De nézzük mit is kell csinálnunk. Megjelenik az első ellenség. Ez—>  Igen, ez ellenség és nem mozog, ellenben rengeteget kell bele lőnünk, és le is vesz az energiánkból, ha hozzáérünk, de cserébe gyűjthető cuccokat ad. Izzót a sötét helyekre, kulcsot a zárt ajtókhoz és a fegyverhez power up-okat. De az utóbbit bár ne tenné! Mindjárt a játék elején a fegyverünk az első power up-nál hullámmozgásban kezd lőni, aminek hála rengetegszer mellé fogunk lőni, mert kikerüli a lövedék az ellenséget (az egyik képen jól látható), valamint a szűk helyeknél állandóan megszakad a lövés, mert beleütközik a falba, így el sem lövünk az idegenekig, ami azt eredményezi, hogy hamar elhalálozunk, mivel csak két energiánk van. Bár ez később fejleszthető, de úgysem jutsz el odáig. Tehát meghaltunk. A játék mindjárt a képünkbe is vágja, hogy Game Over és kidob a főképernyőre. De van continue! Hurrá! Azaz van, de minek? Bárhol is jársz a játékban, ha meghalsz, kezdheted az egész játékot előröl! A felvett cuccok és fejlesztések ugyan megmaradnak, de mindig újra be kell járni mindent! Bejárni? Becammogni! Úgy mozog a tag, mint egy háromlábú lajhár, ráadásul csak 4 irányba lehet mozogni, srégen menni nem lehet, míg az ellenségek 8 irányba tudnak elmozdulni és a legtöbbjük még gyorsabb is nálunk. És rengeteget kell beléjük lőni és rengetegen vannak! Sokat kell hátrálni és úgy támadni, de ha nagy nehezen végzünk is velük és újra megindulunk, az ellenségek vissza spawn-olnak és kezdődhet minden előröl… A fenéket előröl, mert biztos meghalunk és csak akkor kezdjük igazán előröl… Ha bemegyünk egy-egy házba, akkor átvált a játék fps nézetbe (!), de teljesen értelmetlenek, mert nincs bent se ellenség, se semmi interakció. Ráadásul, ha újra be akarsz menni, elvesz még egy kulcsot.

Elmondok egy példát, ami jól szemlélteti a játékot: Egy kacskaringós ösvény vezet egy házhoz. Ugráló békák támadnak, többen is. Lövök, lövök, és lövök, de csak jönnek, így hátrálok és lövök és lövök és lövök. Elpusztulnak, elindulok ismét, de vissza spawn-olnak. OK, akkor most nem tágítok! Lövök, majd meghalok. Kezdhetem előröl a játékot, pedig kb. húsz perc volt eljutni az ösvényig… De most újra ott vagyok! Nagy nehezen eljutok a házig, benyitok és kapok az Addams Család egy tagjától öt energia töltőt! Éljen! Most elviszem a végéig! De mikor kijövök a házból, annyi béka van, hogy bekergetnek a ház mögé, ahol olyan keskeny az út, hogy a hullám alakzatba lövő fegyverem csak a fal szélét lövi, így levesznek az energiámból az idegenek. Töltöm az energiát és kirohanok, majd lövök, lövök és lövök. Mire kijutok az ösvényből elhasználom mind az öt energiatöltőt és egy perccel később halott is vagyok, mert lassító méreggel lőtt meg egy béka és utolértek… És ha meghalok honnan kezdem? Na honnan??? Előröl…

Én biztosan nem, köszönöm! Életem egyik legrosszabb játéka, gyenge grafikával, borzalmas irányítással, de végül is borzalmas benne minden. Most már a zene is, pedig az még tűrhető is lenne, de már ilyenkor ez kit érdekel? Ráadásul csak akkor csendül fel a sorozatból jól ismert zene, mikor meghalunk… És ez annyiszor előfordult, hogy attól félek, ha egyszer meghallom a tv-ben ezt a zenét, beindul a Pavlovi kutya reflex és meghalok…

Senkinek sem ajánlom, messziről kerüljétek, ez az Ördög műve! És csak egy kis szeletét mutattam be a játéknak… vagy minek…

TERMINATOR 2

A Terminator-t szerintem nem kell senkinek sem bemutatnom. Ha mégis van ilyen ember, akkor tessék: Terminator – Barlanglakó remete. Barlanglakó remete – Terminator. Most már bemutattam. A játék részletes bemutatását viszont nem ússzátok meg! A sztori ugyanaz mint a filmben, szorosan követi azt. Mármint a vázlatát… mármint azt a szalvétát, amire James Cameron ráírta az első ötletét a film második részével kapcsolatban, mielőtt beletörölte volna a paradicsomleves után elfogyasztott banánturmixtól csillogó ajkát… Lássuk, hogy a programozók, tervezők, dizájnerek, mérnökök, mi minden földi jóval tömték meg a szürke kazettát. Vagy lehet, hogy egy pár majom, kiszökve az állatkertből, éjszaka betörtek a készítőkhöz és banánsz@ros seggel végig húzták a valagukat a klaviatúrákon és megszületett ez a játék?

Állóképen láthatjuk, ahogy a sárga Terminator megérkezik a jövőből, egy lila színű kamionokkal tarkított, lila parkolóba. Nem vicc… Mikor megkapjuk az irányítást, az első dolog, ami szembeötlik az a grafika minősége. Illetve annak hiánya. Érted. Sötét, van vagy 3 szín, minden karakter apró. Jah! És hol vannak a lila kamionok?! Na de induljunk meg. Szalad felém egy tag. Megüt. Miért? Mi rosszat tettem? Mindegy, visszaütök. Ütök megint, majd megint. Az emberke nem hátrál, így ütöm még. NYOLC ütésből ki is terítem! Ez igen! Úgy látszik, nem fém vázból vagyok… Hirtelen innen-onnan jönnek még, mindegyik ugyan úgy néz ki, fehér póló, kék gatya. Hatalmas tömegverekedés alakul ki, nem t’om mit akarnak, én csak a lila kamionokat keresem. Kiütöm mindet, közben le is ment a fél energiám. Megyek tovább, megint jönnek. A játék kiírja, hogy keressem meg a bandavezért, addig nem enged tovább. Megállok egy ponton és ütöm őket. Folyamatosan újra spawn-olnak, így tovább megyek, kiütöm mindet. Sehol senki. Mutat egy nyilacska, hogy menjek vissza. OK. Semmi. Újra megindulok előre, majd arra a helyre ahol már voltam újra berakja az ellenségeket. Leverem őket és tovább enged. Mi van? Ahelyett, hogy beraktak volna még egy képernyőnyi pálya elemet, előre-hátra terelget egy nyíl… Majd a következő bunyónál kiütnek. Tehát egy kamionos banda szétvert egy Terminatort…aham… Bemegyek a bárba végre, ahol egyesével ugrálnak elő a fazonok egy biliárdasztal mögül. Mi a francért fetrengtek vagy öten a biliárdasztal mögött? Mit csináltak ott? Polírozták a dákójuk végét? Megint bunyó. Semmi mást nem csinálok már tíz perce, csak nyomkodom azt a redvás ütés gombot megállás nélkül. Semmi mást nem hallok csak a monoton ütés hangokat. Ráadásul, ha nem találok el senkit, akkor is beadja a találat hangot… Vagy a Terminator szájkaratézik? Fröcsögő szájjal adja az ütéshangokat? Az első szint boss-a, egy három fejjel magasabb tag… Annyit kell bele ütni, mint eddig összesen mindenkibe és öt ütésből megöl… Egy Terminatort… Egy benga motoros… Legalább halál után nem kell előröl kezdeni. Megölöm, majd kiírja, hogy a ruha megszerezve. Mi? Eddig is bőrszerkóban voltam, most akkor mi van? Vagy vágta a zacsit?

Következő pálya. Izometrikus motorozás. Fekete-fehér a kép, a kamion, ami követ narancssárga, Schwarczi feje citromsárga… Mi a nyavalyát szívtak ezek? Jah a persze a majmok… A kamion nem közeledik felénk, hanem vonz magához! Mi a franc? Nem tudok gyorsítani, közben lődöznöm kell a kapukat meg akadályokat is. Meghalok. Vége. Öt élet után nincs continue, mehetünk a kezdőképernyőre…. Korrekt. A kamionba természetesen bele kell lőni, hogy távolodjunk tőle. De mire megcsináltam a második pályát, vagy hússzor kezdtem elölről az egészet. Nem vicc. Rosszul érzékeli a karakter helyzetét, néha átenged akadályokon, néha beleakad a semmibe. A harmadik pályán már fegyvert kapunk végre, de mivel a kölyök megígérteti velünk, hogy nem ölhetünk embert, csak guggolva lőhetünk, hogy az emberek lábait eltaláljuk. Lépünk kettőt, guggolunk, lövünk. Húsz percen keresztül. Keressük Sarah Connor-t. Mindenhova benézünk, gumiszobában találunk töltényeket, kintről még van ablak, de belépve már nincs, meg ehhez hasonlók. És persze vagy három szín egyfolytában. Még van két pálya, de ez már kit érdekel?! A zene is olyan borzasztó mintha a fent említett majmok készítették volna, részegen… A Terminator 2 NES verziója egy technikai kudarc, a videójáték gyártás szégyene. Egy olyan gépre kiadni ezt a játékot, amin van Contra, Metroid, Castlevania, Zelda… Messziről kerüljétek, azt ajánlom! Ellenben, ha tényleg majmok csinálták, akkor gratula nekik…

Inkább néztem volna a napba fél órán keresztül…