Tegnap volt alkalmam megnézni IMAX 3D-ben a Star Wars legújabb, hetedik epizódját és gondoltam megosztom Veletek tapasztalataimat. Kritikát nem szeretnék, és nem is tudok megfogalmazni róla, ugyanis hiába tudom, hogy melyik film miként készült, mennyibe került, mennyit hozott, kik a készítői, azoknak milyen művészi múltjuk van, hiába láttam rengeteg filmet, de magát a „kritikus” titulust és fogalmat messziről kerülöm. Nem értek egyet a kritikusi léttel. Ki vagyok én, mindenféle művészi áldottság és alkotás nélkül, hogy kritikát fogalmazzak? Nem fogok pöffeszkedve ülni a klaviatúra felett, hogy leírjam mi volt jó és rossz Az ébredő Erőben. Látom és értem a filmek erényeit és hátrányait technikailag, látom az esetleges logikai és dramaturgiai bukfenceket, de csak szubjektíven tudok írni, mert az érzéseim, emócióim sokkal erősebbek, mint egy olyan átlag kritikusé, aki csak azért mond ítéletet, mert megteheti, hogy netán leszóljon egy művészeti alkotást, mikor ő semmit nem tesz keresztbe azért, hogy értéket alkosson. Én is írtam anno folyóiratban és többféle website-okon, de már akkor sem találtam a helyem a kritikusok világában. Mostanra megfogalmazódott bennem, hogy hol vagyok, és mit akarok, így nem kritikát írok a Star Wars VII-ről (és minden másról a jövőben), hanem emóciót. Akinek ellenszenvesek a fenti a soraim, annak minden jót és kerülje a negatív kivetüléseket, mert ebben a mai világban én csak pozitív közegben szeretnék létezni, így az emóciók hozzászólásainak is ugyan olyan hangulatúnak kell lenniük (vagy pozitívabbnak) mint magának az írásnak. IDE KATTINTVA olvashattok az Emóció írás definíciójáról.

Kevés olyan volumenű filmsorozat van, mint maga a Star Wars. Nem mennék bele, hogy mit jelent, mit és mennyit adott a filmiparnak, valamint, hogy hol helyezkedik el nem csak a filmek, de a szórakoztató termékek világában, szerintem ezekkel mindenki tisztában van. Számomra minden egyes új Star Wars epizód premierje egy ünnepnek felel meg. Gyerekként teljesen elvarázsolt az elsőnek elkészített trilógia, rongyosra néztem családommal a hangalámondásos kazettákat, és imádtam minden merchandise terméket, ami hozzá kapcsolódott. Egy olyan életérzést adott, amit semmi sem volt képes megadni (nyílván a Csillagok Háborúja meg más jellegűeket nem adott meg), már-már hisztérikusan magas eufórikus állapotba kerültem az epizódok minden egyes megnézésekor (persze ehhez John Williams zeneszerző is hozzá tett, nem is keveset).

Ahogy idősödtem sajnos úgy halványult el ez a fény bennem. Na nem tűnt el teljesen, de a gyermeteg rajongás alábbhagyott. Még magának George Lucas-nak sem sikerült, csak egy kicsit belobbantania bennem a gyerekkoromban érzett boldogságteljes életérzést, és ahhoz is újabb három filmen keresztül kellett mesélnie. A III. Epizód utolsó 5-10 percében éreztem azt, hogy egy hamisítatlan Star Wars filmmel van dolgunk, ez a pár pillanat éreztette velem, hogy milyen is volt gyerekként rajongani valamiért. Természetesen szeretem az új trilógiát is, rengetegszer láttam azokat is, de mint csak munkába járó, problémákkal küszködő, adót és számlákat fizető, megélhetésért küzdő felnőtt, nem pedig mint egy ártatlan gyermek. Azt hittem, hogy ez a kevésbé lelkesedés azért van, mert felnőttem. De aztán jött J.J. Abrams…

A rendező úr munkásságát követem egy jó ideje, tehetségesnek tartom nagyon, több filmje is képes velem elhitetni, hogy akár ezt gyerekként is láthattam volna VHS-en. Persze nem technikailag, hanem dramaturgiailag. Ezért is tetszett a Disney választása, szerintem nem adhatta volna jobb kezekbe az irányítást és annak is örülök, hogy Lucas-t távol tartották a produkciótól. Mert Lucas tovább vitte volna az új filmekkel felállított irányvonalat, de nekem nem az kellett. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy elvileg az újabb trilógia (Epizód I-II-III) hordozza magában az igazi Star Wars esszenciát, hiszen Lucas az első trilógiát (Epizód IV-V-VI) is olyan hangvételűnek és minőségűnek tervezte, csak nem állt rendelkezésére az a magas technikai háttér, mint napjainkban. Ennek fényében érthető, hogy miért örülök ezeknek a döntéseknek. Abrams megcsinálta azt, amit Lucas nem tudott (vagy akart), elérte azt, hogy az elejétől a végéig ismét gyereknek érezzem magam, a meghatódottságtól hosszú percekig meg se bírjak szólalni a film után. Teljes egészében Star Wars IV-V-VI rezümé az egész produktum. Minden hibát nélkülöz, amit Lucas beledobált az új filmjeibe. Olyan mintha az 1977-es IV. Epizódot most forgatták volna le, egyszerre régi vágású és nosztalgikus, valamint mai kornak és kívánalmaknak megfelelő. Igazán örvendetes, hogy díszletek között, valós helyszíneken forgatták a nagyját, nem pedig szinte csak és kizárólag zöld hátterek előtt. Rengeteg a jelmez és még stop motion animációval is találkozhatunk, valamint végre nem számítógéppel megrajzolt rohamosztagosok rohangálnak, mint például az Epizód II. klónkatonái (nyílván a nagyobb tömegeknél, de). A humoros elemek, csaták, kardpárbajok is mind régi vágásúak voltak, nem túljátszottak és erőltettek, mint a mai filmek legtöbbjénél. Örülök a főszerepeket játszó viszonylag ismeretlen, remek színészeknek is. Bár játszottak már filmekben, de még nekem is idegenek voltak. Jól hozták karaktereiket, erőteljes alakításokkal. Az öreg színészek szerepeltetése is örvendetes volt, nem éreztem úgy, hogy bele lettek volna erőltetve a történetbe (hogyan is lettek volna, hiszen az övék). Kylo Ren az új fő gonosz pedig egy nagyon érdekes, sokszínű karakter lett. Látványban mi mást is mondhatnék, hogy első osztályú, perfekt alkotás. Az IMAX térhatása is jó volt, nem tette vásárivá.

Természetesen egyesek szemében hiba lehet az, hogy inkább hasonlít egy remake-re mintsem egy teljes értékű folytatásra (spoilermentesen, csak annyit írhatok, hogy lerágott csont elemek is vannak bőven), de EZ kellett ahhoz, hogy újra a szoba közepén gubbasszak a hangalámondásos felvételeket lesve, elzártan minden negatív tényezőtől, ami a való világhoz köt. Nevettem, izgultam, többször lúdbőrös lettem (John Williams, ohhh…) és férfiasan bevallom még sírtam is, nem is egyszer. Teljesen megfelelt a saját maga és a promóciós hadjárat által felállított kívánalmaknak. Erre a Star Wars filmre nem a 2005-ös utoljára leforgatott, III. Epizód óta várok, hanem mióta először videónk volt és felcsendült a nappaliban a VI. Epzód végefőcíme. Életem olyan mozis élménye volt, ami eddig még nem volt, és lehet nem is lesz többet…